Hiába a kétharmados leszavazás és a tiltakozás a gyereknapi szavazgatós EU matiné iránt. Az Európai Parlament tovább erőlteti -állítólag jogos- követeléseit Magyarország felé.
Mindezek jogalapja, hogy 10 évvel ezelőtt beléptünk egy klubba úgy, hogy nem olvastuk el az apró betűs részeket. Nem is csoda, hogy az emberekben egyre nőtt az elégedetlenség. Mondván nem azért fizettük a tagdíjat egy évtizeden át, hogy a befizetett javadalmak 30%-át kapjuk csak vissza, ilyen-olyan apró juttatások formájában. Ráadásul még azok felhasználásának feltételeit is ők szabják meg.
Ezért napról-napra egyre többen mondják, hogy "Elég! Kit érdekel az unió?!" és alakítják meg saját enklávéjukat a magyar államon belül. Melyek az avval való jogfolytonosságot elismerik ugyan, de az Európai Uniót nem.
Ezek a legváltozatosabb formában és méretben tűnnek fel. Míg korábban csak nagykövetségek élvezték ezen jogokat, mára a pálinkafőzők területe is autonóm területté vált. De egyre több a felszabadított ingatlan, hátsó udvar, szőlős, szántó és telekhányad is.
Kolonicsné Kiss Piroska pedig precedenst teremtett mikor azt mondta, hogy ő és neki a két méteres aurája sosem lesz az EU része. Így ő az első magyar állampolgár, aki mobil autonómiát élvez az unión belül.
Az egyre erősödő kiválással felmerült a tagdíj finanszírozási rendszer bedőlése. Ennek elkerülésére a kormány nem lát más megoldást, mint Hungarikummá nyilvánítani egész Magyarországot, annak minden lakosával.
